absztinencia – önmegtartóztatás; megrögzült szokástól, bizonyos élvezetektől, élvezeti szerektől ( például alkohol, dohányzás ) vagy a szexuális élettől való önkéntes ill. kényszerű tartózkodás.

addikció, addiktor – hozzászokás ( függőség ), ill. a hozzászokás alanya.

amfetamin – elsődlegesen a központi idegrendszerre ható ( pszicho-stimuláns ) szintetikus anyag. Emeli a vérnyomást, növeli a pulzusszámot, fokozza az anyagcserét, csökkenti a szellemi és fizikai fáradtságot emellett erős étvágycsökkentő hatása van.

anabolikus szteroid – anabolitikus hatást mutató szteroidok gyűjtőneve. ( Az anabolikus anyagok serkentik a fehérjeszintézist, erősítő hatásúak. ) Gyógyászatilag leromlott fizikai állapot, kimerültség, súlycsökkenés, valamint csontritkulás ellen alkalmazzák. A testépítő, teljesítményt növelő valamint károsító hatásuk miatt a sportolóknál doppingszernek minősülnek.

antiszociális személyiség - indulatossággal, a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségével, valamint a szorongás és a bűntudat hiányával jellemezhető személyiségzavar.

autoriter szülők – gyerekeik viselkedése felett melegség és gondoskodás és kétoldalú kommunikáció nélkül erős kontrollt gyakorló szülők.

averzív kezelés – idegenkedést, undort kiváltó kezelési mód.

azonosulás

1. a társas szerepek gyerekkori elsajátításának normális folyamata, amelyben a gyermek a számára jelentős felnőttek viselkedését ( részben tudattalanul ) másolja; például a gyermek azonosulása a vele megegyező nemű szülőjével
2. hasonló érdeklődésű emberekhez való szoros kötődés, például azonosulás egy csoporttal.

barbiturátok – a barbitursav származékai. Nyugtató és altató hatású vegyületek. Hatásukat a központi idegrendszer gátlásán keresztül fejtik ki. Tartós szedésük esetén hozzászokás alakulhat ki. Nagyobb mennyiségben mérgező hatásúak ( barbiturátmérgezés ).

barbituralizmus – a barbiturátok nagy adagban való szedése esetén kifejlődő, lényegében a gyógyszerfüggőségnek megfelelő állapot. Jellemzi a fokozottabb ingerlékenység, a gátlások csökkenése, esetleg kifejezetten eufóriás közérzet; sokszor még delíriumos állapot is felléphet (amely alig, vagy nem is különböztethető meg az alkohol okozta delíriumtól ). Az erre hajlamos egyénekben ezért függőség alakulhat ki. Megvonás esetén súlyos elvonási tünetek ( szorongás, gyengeségérzet, hányinger, remegés, görcsök ) jelenhetnek meg.

belövés – ( szleng ) A drog intravénás beinjekciózása.

bűnbak – az áttolt agresszió egyik formája, amelyben egy ártatlan, de tehetetlen áldozatot ( a bűnbakot ) hibáztatnak és büntetnek a frusztráció miatt.

csúcs ( high ) – (szleng) jóleső, folytonos eufóriaszerű mámor.

delírium – a kábítószer- és különösen az alkoholmegvonás időszakában kialakuló, főleg látási és hallási érzékcsalódásokkal jellemzett állapot, amelynek alapja az abúzus következtében létrejött életveszélyes, komplex anyagcserezavar.

depedencia – tágabb értelemben a függőség. Olyan állapot, amelyben az egyén az általa megszokott élvezeti szert, kábítószert, gyógyszert vagy tevékenységet képtelen nélkülözni, abbahagyni.

depresszánsok – az arousalt csökkentő pszichoaktív szerek, mint az alkohol, a barbiturátok. Azt a kábítószert nevezzük így, amely csillapítja a feszültséget és a nyugtalanságot. Tulajdonképpen a központi idegrendszer működésének csökkentésével érik el hatásukat. Kis dózisban fogyasztva, bizonyos emberek esetében, ideiglenes feszültségcsökkentő és altató hatással bír, de ezeket csak szigorú orvosi felügyelet mellett lehet alkalmazni. Altatók, nyugtatók és az alkohol a legjelentősebb idetartozó drog.

depresszió csökkentő ( antidepresszáns ) – olyan hatóanyag amelyet depresszió kezelésére használnak.

drog – drognak nevezzük minden olyan anyagot, amely a szervezetbe kerülve főleg a központi idegrendszeren keresztül hatva megváltoztatja annak működését, lelassítva, felgyorsítva illetve csapongó gondolatokat, hallucinációkat előidézve. Magas a szerhez való hozzászokás, és a függőség kialakulásának a veszélye.

elfojtás – elhárító mechanizmus, amelyben a kényelmetlen vagy esetleg bűntudatot okozó impulzus vagy emlék kizáródik a tudatból.

elhanyagoló szülők – azok a szülők, akik nem szabályozzák gyermekeik viselkedését, és többet törődnek magukkal, mint gyermekeikkel. A szélsőségesen elhanyagoló szülők érzelmileg megközelíthetetlenek gyerekeik számára, elidegenednek tőlük, és ők sem mutatnak érzelmet gyermekeik iránt. Lásd még megengedő szülők, megkívánó szülők, megkövetelő szülők.

elhárító mechanizmus – Freud pszichoanalitikus elméletében az Ego által a szorongás elhárítása vagy csökkentése érdekében alkalmazott stratégia. Tudattalan szabályozás, mely valamilyen cselekvésben vagy cselekvés elkerülésében nyilvánul meg, és megakadályozza azoknak a személyes motívumoknak a felismerését, amelyek az önértékelést fenyegetik, vagy a szorongást növelik. Példái az elfojtás, a tagadás és a projekció.

elkerülő viselkedés - menekülő, egy tárgytól vagy egy helyzettől távolodást jelentő viselkedés.

előítélet – előzetes ítéletalkotás valami jóságról vagy rosszaságról, általában minden alap nélkül. Szilárd attitűd, amely nem tárgya a szabad és ésszerű megvitatásnak, és ellenáll a megváltoztatásnak.

elvonási tünetek – a fizikai drogfüggésben élő személynél a szer használatának hirtelen abbahagyását követő kellemetlen fiziológiai és pszichikai tünetek. Ezek az enyhe függőségnél hányinger, szorongás, enyhe remegés és alvászavarok, erős függésnél hányás, görcsök, hallucinációk, izgatottság és komoly izomremegés vagy rohamok is lehetnek.

eufória – fokozott, indokolatlan jókedv; kellemes közérzet, amelyet valamilyen központi idegrendszeri kórállapot, gyógyszer, kábítószer, illetve méreg okoz.

felszívódás – az a folyamat, melynek során a drogok ill. az alkohol a vékonybélből, a gyomorból valamint az orr nyálkahártyájáról, a szájüregből a vérkeringésbe jut. A felszívódás mértéke függ az elfogyasztott mennyiségtől, a testsúlytól és egyéb tényezőktől, mint a szervezet anyagcsere-folyamataitól, a fogyasztott italoktól és az ember pszichikai állapotától.

fizikai függőség – egy drog ( gyógyszer vagy kábítószer ) rendszeres használata esetén az egyén a drogtól függővé válhat. A fizikai függőséget a tolerancia ( egyre több drog szükséges ugyanahhoz a hatáshoz ) és az elvonási tünetek ( a használat abbahagyásával járó kellemetlen fizikai tünetek ) jellemzik. Másik elnevezése dependencia.

frusztráció – a) mint esemény olyan akadályozó körülmény, amely meghiusítja vagy zavarja a célvezérelt cselekvést. b) Mint állapot akadályozottság, csalódottság vagy vereség miatti bosszankodás, zavartság vagy harag.

hallucináció – kimutatható inger nélkül keletkező látási, szaglási, tapintási érzet; a hallucináló személy számára valóságosnak tűnő élmény. Lázas állapotban, tudatzavar, elmebetegségek egyes formáiban, hallucinogén anyagok ( hasis/marihuána, meszkalin, LSD stb. ) hatására gyakori.

hallucinogének – olyan drogok, amelyek fő hatása az észleleti élmény megváltozása és a „tudat kiterjedése”; például az LSD.

hasis – a kender ( Cannabis saliva ) virágzatának szárában lévő sötétbarna gyanta. Kábítószer, hallucinációt, kábulatot idéz elő. A kender megőrölt fedőleveleit és virágait dohánnyal keverten marihuánaként szívják el. A hasis olaja a marihuána növény desztillációja révén állítják elő., mellyel nagyobb hatásfok érhető el, de ezzel párhuzamosan más mellékhatások kialakulása is fokozódik.

heroin – ópiumból nyert, erősen addiktív, központi idegrendszerre ható kábítószer.

képesség – mérhető tudás, készség. Az adottságot és a szerzett készségeket is beleértjük.

kokacserje – a vörösfafélék családjába tartozó, Dél Amerikában honos növény . Leveleit bagóként rágják és alkaloidjából kábítószert készítenek.

kokain – a kokacserje alkaloidja. Az elsőként alkalmazott helyi érzéstelenítő hatású vegyület, majd kábítószer alapanyaga.

korrekció – átfogó pedagógiai értelemben a személyiség fejlődésben, a nevelésben, az oktatásban tapasztalt rendellenesség, hiányosság, elmaradás csökkentését, megszüntetését, kijavítását célzó tevékenység.

lelki függőség – a drog használatának időnkénti vagy folytonos szüksége az élvezet fenntartása vagy a kellemetlen érzések elkerülésének érdekében. Az egyén úgy hiszi, hogy drogok nélkül képtelen boldogulni az életben. Egyfajta helytelen probléma megoldási ( eltolás ) mód.

LSD – ( lizergsav-dietil-amid ) Hallucinációt elmezavart okozó erős méreg.

marihuána – kender leveléből készített kábítószer, amelyet általában dohánnyal együtt szívnak, de leforrázva is fogyasztják. A hasissal azonos hatóanyag-tartalmú. Fogyasztása kábulatot, hallucinációt okoz.

meszkalin – kaktuszfélékben előforduló, erős hallucinációkat kiváltó alkaloid, kábítószer.

metadon – (depridol) erős, szintetikus fájdalomcsillapító szer. Emellett jelentős szerepe van az elvonás alatt álló morfinisták tüneteinek kezelésében. Megfelelő felügyelet mellett a metadon használata képessé teszi a beteget a munkára és viszonylag kiegyensúlyozott életvezetésre.

morfin, morfium – a mák tejnedvének alkaloidja. Kitűnő fájdalomcsillapító, de kábítószer-hatású vegyület.

nikotin – a dohányban előforduló alkaloid. Színtelen vagy halványsárga, olajszerű vegyület. Erős méreg. A mezőgazdaságban rovarölő szerként alkalmazzák, a gyógyászatban származékait felhasználják az idegrendszer serkentésére. A cigaretta hatóanyaga, erős függőség alakul ki a rendszeres szívása esetén.

ópium – a mák éretlen gumójának nedve, amely több különböző alkaloidot tartalmaz (például morfin, narkotin, kodein, papaverin, tabein). Felhasználják a gyógyászatban fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató hatása miatt, de alkalmazása könnyen megszokáshoz vezet.

opiátok – az ópium és kémiai származékai, mint a kodein, a morfium és a heroin. Központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk enyhítik a fájdalmat, és eufóriát eredményeznek. Mindannyian erősen addiktívak. Másik elnevezésük narkotikumok.

PCP – ( Phencyclidin ) hallucinációt okozó anyag. Korábban rövid hatású altatószerként alkalmazták. Fenti hatásai miatt mint gyógyászati készítményt természetesen megszüntették.

projekció – elhárító mechanizmus, amellyel az emberek úgy védik meg magukat saját nemkívánatos tulajdonságaik tudatosulásától, hogy másoknak túlzottan tulajdonítják azokat.. Lásd még elhárító mechanizmus.

pszichofarmakológia – az a tudományág, mely a drogoknak a viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálja.

pszichotrauma – olyan életesemény, amely meghaladja az érintett személy érzelmi teherviselő képességét, aki emiatt az eseményhez való megfelelő alkalmazkodásra – rendszerint átmenetileg – képtelenné válik.

pszichotrop – az öntudat megváltoztatására alkalma szer.

pubertás – a nemi érés folyamata, amikor a lányok és a fiúk a felnőtté válás útjára lépnek. Az életkor, amikor ez a folyamat elkezdődik, változó; de általában 9 és 14 éves kor között van. A lányok általában előbb fejlődnek ki, mint a fiúk. A pubertást hormonok irányítják, amelyek a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért is felelősek ( mint például a mellek, a szőr növekedése, a hang megváltozása, a test formáinak megváltozása, stb. )

stimulánsok – izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet. Pld. az amfetaminok, a kokain és a koffein.

stressz – többféleképpen határozzák meg.

1. Mint válasz a nehéz helyzetben jelentkező pszichológiai és fiziológiai reakciók mintázata.
2. Mint inger olyan esemény vagy körülmények, amelyek olyan szokatlan választ követelnek meg.
3. Mint tranzakció a személy és a környezet közti viszony, amit a személy úgy értékel, hogy az megterheli erőforrásait, és veszélyezteti jóllétét.

szippantás – ( szleng ) heroin vagy kokain orron keresztüli belégzése.
szociális behatás elmélete – a társas befolyásolás egyik általános elmélete, amely szerint minden befolyásoló forrás hatása a célszemélyre a források számával, közvetlenségével és fontosságával együtt nő, de a célszemélyek számának, közvetlenségének és fontosságának növekedésével csökken.

szorongásoldók – a központi idegrendszert gátló (főleg a benzodiaze-pinek csoportjába tartozó ) szerek, amelyek csökkentik a feszültséget. Némileg álmosítanak, de kevésbé, mint a barbiturátok.

sztereotípia – emberek egy csoportjának vagy osztályának személyiségjegyeiről vagy testi megjelenéséről alkotott séma, absztrakt kognitív reprezentáció. A séma általában túláltalánosított, így olyan feltételezésekre vezet minket, hogy a csoport minden tagja egy sajátos jellemzővel bír; például arra a hamis sztereotípiára, hogy minden drogos agresszív.

tagadás – elhárító mechanizmus, amely következtében az elfogadhatatlan impulzusok és gondolatok kívül maradnak az észlelésen, vagy nem tudatosulnak. Lásd még elhárító mechanizmus.

társadalmi normák – egy csoport vagy közösség íratlan szabályai, amely a tagok viselkedését, attitűdjét és hiedelmeit szabályozzák.

temperamentum – egy-egy egyén jellegzetes hangulata, ingerlésre való érzékenysége és energiaszintje. A temperamentumot általában genetikai hajlamnak tekintik, mert feltűnő különbségek vannak az újszülöttek ingerlésre való válaszkészségében, általános hangulatában és aktivitásszintjében.

tolerancia – a szervezetnek az a képessége, hogy egy drog szokványos hatásait legyőzze. Ennek hatására egyre több drog szükséges, ugyanakkora hatás eléréséhez. A kábítószerek fizikai függőségének fontos tényezője.

túladagolás – drog túladagolásnak nevezzük azt a mennyiséget, amely a fogyasztóra azonnali súlyos hatással van. A túladagolást egy laikus is meg tudja állapítani, mivel gyakran jár eszméletvesztéssel vagy kómával.

véralkoholszint – az alkohol milligrammban mért mennyisége 100 milliliter vérben. Magyarországon a 0,08 százalékos véralkoholszint ( 80 milligramm alkohol 100 milliliter vérben ) számít a jog szerint alkoholos befolyásoltságnak.

viselkedés – az élőlény más élőlények vagy kísérleti eszközök által megfigyelhető aktivitása. A szubjektív, tudatos élmények szóbeli leírása is viselkedés.

forrás:"Az iskolai drogstratégia kialakítása és módszertana", az Oktatási Minisztérium megbízásából készítette Takács Péter pszichopedagógus; www.gyism.hu